Húsz éve, 1991. június 19-én az utolsó szovjet katona is elhagyta hazánkat. A megszállást dicsőítő ruszki emlékmű utolsó darabja, a beton talapzat is bedarálásra került a nagykanizsai Erzsébet téren. Már csak a Vasemberház homlokzatán elhelyezett tábla utal a gyűlölt szoborra. A független Magyarországért, a megszálló szovjet hadsereg kivonásáért tüntető elődeink 1956. október 25-én ezen a téren döntötték le az orosz katona szobrát. Eltiport követelésük 35 év múlva teljesült. – olvassuk rajta. Gondoljunk hát tisztelettel ma is azokra a bátor munkásemberekre, akik börtönnel, idegenbe bujdosással fizettek azért, mert drótkötéllel, géppel lerántották az Ivánt. Elvásott a veres csillag – sóhajthatunk föl. De elbízhatjuk-e magunkat? Ismeretes, kaméleonhoz hasonló alkalmazkodó készséggel vált nevet – hírlik: Demokrata Párt lesz a legújabb – az az alakulat, mely rendre rárontott saját nemzetére. Orosz szuronyok helyett is talált másik támogatót. Kimentek a tankok, bejöttek a bankok. (Kiss Dénes). Ami a változékonyságukban állandó: Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal… Ám elmúlt nyolc évük ellenére is van, aki újra hajlamos bedőlni. Érdemes hát felnézni azokra a – többnyire gépgyári – munkásokra, akik nem hittek a hazugságoknak.
P.J.