Ma 2017. április 29. szombat,    
Péter napja van.    
Látogatók száma : 29518595    






















































Honlapkeszites



Csorba Tamás: Nem csak Tamásoknak…

Amikor az ünnep megerősít. Megerősíti szeretetünket.

„Tamás is ott volt velük.” (Jn. 20,26) Egyházi közösséghez, családhoz tartozni legelemibb vágy bennünk. Amikor széttöredezik körülöttünk minden, „szétmennek” dolgaink, együtt kell maradnunk. Együtt a híveknek, együtt a családtagoknak, együtt a barátoknak, együtt az embereknek. Ott kell lenni velük. Közösséget vállalni az oltártól az ünnepi asztalig.


„Tedd ide az ujjadat, érintsd meg a sebeket!” (Jn. 20,27) Merészség kell hozzá, de Ő mondta: „Ne féljetek!” (Mt. 28,10)

Mindenkinek érintenie kell Jézus sebeit, különben csak a saját sebeinkkel tudunk foglalkozni, és azt gondoljuk, csak azok vannak. Sebtől gyógyultnak lenni azt jelenti, érintem Tamással együtt Jézus sebeit, hogy a sajátjaink begyógyuljanak. Nincs más útja a gyógyulásnak.

Megerősíti reményünket.

„Én Uram, én Istenem!” (Jn. 20,28)

Az élethez, a küzdelmekhez, a jóra, az újult erőre csak az képes,aki tud hinni abban, ennek a világnak gazdája van. Sem önt, sem engem, sem mást nem hagy veszni. A húsvét azt üzeni, Isten élebben a világban, és győz minden bűn és rossz felett. Aki ígytudja látni életét, az új életre kel.

„...mert láttál engem” (Jn. 20,29.)

Lássuk meg Jézusunkat a másik ember jóságában, szeretetében, a világ sok szép csodájában és termő ágában! Mindennapi csodákat mindazok által, akik boldogok, akkor is, amikor szenvednek, akkor is, amikor betegek, akkor is, amikor keresztek alatt görnyednek. Áldott a Feltámadott kegyelmi adománya, mely képes arra, hogy a sötétségből a világosságra, a bűnből az életszentségre vezessen bennünket.

Áldott, szép húsvéti ünnepeket kívánok!

A szerző az Alsótemplom plébánosa



2017-04-15 05:00:00


  Száztíz évvel ezelőtt halt meg a hírhedt bakonyi betyár

Ugyanis nem csak az Alföldnek volt híres – hírhedt betyárja, Rózsa Sándor személyében, hanem a Dunántúlon is volt egy rettegett haramia, aki mégis elnyerte az egyszerű szegénynép szimpátiáját. Savanyó Jóska Veszprém vármegyében, a Balaton – felvidéken fosztogatott és a Bakony erdeiben bujkált elsősorban, de letette a névjegyét Vas, Győr és Zala vármegyékben is.

Savanyú József a Vas vármegyei Izsákfán született, 1841-ben. Édesapja számadójuhász volt, azaz egy olyan személy, aki anyagilag is felelős volt a rá bízott nyájért. Fia az apró termete, valamint az apai hivatás ellenére mégis tolvajnak állt, és egy birka ellopásáért lett hivatalosan is törvényenkívüli.


  Péter Árpád: Nagyhét

Vesztésre áll a kereszténység Európában, ahol a gyilkosságtól sem visszariadó új honfoglaló, hittérítő hordák vonulnak büszkén. Világszerte pedig ölik a keresztényeket. Így fordulunk a Krisztus utáni 2017. esztendő nagyhetére, és csak abban bízhatunk, ha nem is ennek a végén, de azért belátható időn belül, még e földi létben, jön a (szellemi-lelki-erkölcsi) feltámadás.


  Kiskirályok kora

Hatszázkilencvenhat évvel ezelőtt, egészen pontosan 1321. március 18-án halt meg Csák Máté, a Vág völgyének és a Tátrának koronázatlan királya. Kastélya Trencsénben állt, és a szlovákok valóban királyként emlegették azt a földesurat, aki nem akarta elismerni Károly Róbert királyunk hatalmát.


  Péter Árpád: Fizess verssel!

Világnapból, akcióból szinte ki se fogyunk. Egy részüknek van értelme, talán kisebb hányaduk üzleti érdekből vagy ön-kielégítésből (mondhatni individualista maszturbáció gyanánt) keletkezett. A költészet világnapja (március 21.) speciel az előbbi kategóriába tartozik.


  Erdélyország sohasem volt csak a románoké II.

Tegnap írtam – egy 19. századi krónika lapjairól idézve – Erdélyről néhány gondolatot, amit ma folytatnék, illetve zárnék le, hogy „kerek legyen a történet”, ahogy mondani szokták. Erdélyország „régi jó történetéről” találtam néhány érdekes momentumot, amikor a Kárpátok bércei között a harcos és vad „Dákusok és Géták” hadakoztak a hatalmas Rómával…


  Erdélyország sohasem volt csak a románoké

Hanem volt éppen úgy a magyaroké, a székelyeké – ugyanis a régi krónikák külön nemzetségként említik őket –, a szászoké, de laktak ott ruszinok, görögök, bolgárok, örmények, zsidók és cigányok is. Székely zászló, Csíksomlyói Búcsú, Csíki Sör, csak néhány ismert magyar, azaz székely vonatkozás, ami az utóbbi években borzolta a kedélyeket. Na meg a román hozzáállás… Közeleg a 2017. évi, székelyföldi nagy magyar találkozás, úgyhogy arra gondoltam, megnézem, a krónikások mit írtak a régi könyvekbe Erdélyről? Elöljáróban legyen elég annyi, hogy a románokat, azaz az oláhokat a három fő nemzet között nem is említik…









FRISS HÍREK

A nap vicce



állás Nagykanizsa, munka Nagykanizsa, Jooble
jooble