Nyelvőrségben hatvan éve - Az élet olyan, mint egy nagymesteri játszma
A hajdan költőnek készült Grétsy László nyelvművelő műsorai feledtetik, hogy valaha álmosítónak tartottuk a grammatikát. A most nyolcvanéves nyelvész elmondja, hogy szerinte miért nincs szükség új Kazinczyra. Gyerekkora óta nagy játékos, felüdülésként olykor "Kaszparovval" sakkozik.
Jóval azelőtt lett "celeb" Grétsy László, hogy a ma oly elterjedt, angol eredetű szó meghonosodott a magyarban, és a megnevezés - itthoni története hét-nyolc éve alatt - olyan jelentésmódosuláson ment át, ami miatt mostanra szinte sértő megjegyzéssé vált, hiszen értéket fel nem mutató, a képernyőn csupán tetszelgő szereplőket illettek vele.
Legkedvesebb időtöltése
A nyolcvanadik születésnapjához érkezett nyelvész tényleg nagyhírű ember lett a televíziózás révén. Nyelvművelő műsorait 1960 óta láthatja-hallhatja a közönség. A Vágó Istvánnal közös Álljunk meg egy szóra! tíz évet ért meg, a korábbi A nyelv világa pedig tizenhét esztendeig műsoron volt. Grétsy László, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke igazi őre a nyelvnek, számos ismeretterjesztő rovata van újságokban. Érdekesen, tréfásan közelíti meg a sokak által unalmasnak gyanított témát.
- Kölyökkorom óta legkedvesebb időtöltésem a nyelvi játék - mondja. - Tízéves voltam, amikor első saját készítésű keresztrejtvényemet elküldtem a Fehér Barát című lapnak. Fő sorául közmondást választottam: "Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra", és a kezdő "a" azonos volt az utolsóval. Meg is jelent az újságban, és egy nagy torta volt a jutalmam, amelyet futárral küldtek ki a lakásunkra. Ez a kedvtelés végigkísérte az életemet. Már meglett ember voltam, amikor 1970-ben az ugyancsak rejtvénybolond Vargha Balázzsal közösen megszerveztük a TIT-ben a Nyelvi játékok klubját, és húsz évig vezettük. Erről is megemlékezem a még idén megjelenő Nagy nyelvi játékkönyvben.
Azon kevesek közé tartozott Grétsy László, akiknek végig jeles bizonyítványuk volt, kitüntették Kiváló Diák- meg Rákosi Mátyás-emlékéremmel, és jutalmul fölvették a Lomonoszov Egyetemre, Moszkvába. De nem akart az orosz nyelv tudora, tanára vagy szovjet fizikus lenni. Figyelmeztették, hogy a visszautasítás következményeként esetleg nem kerül be az ELTE-re, de mégis bejutott magyar-történelem szakra.
- Elárulom, azzal a céllal mentem a bölcsészkarra, hogy költő leszek - folytatja -, de az első félév és Pais Dezső meggyőzött, hogy nekem a magyar nyelvvel kell foglalkoznom. Miután az aspirantúra tudományos továbbképzési éveit letöltöttem, a Nyelvtudományi Intézetbe, Lőrincze Lajos osztályára kerültem. Már az első napokban bedobtak a mélyvízbe, hetente kétszer teljesítettem például telefonszolgálatot. Sokan érdeklődtek nyelvi kérdések iránt. Ez azóta is így van, immár hatvan éve, csak most jobbára e-mailben kapom a kérdéseket, megjegyzéseket. Olykor biztatást várva faggatnak: "Ugye, tanár úr, már nem szabad tovább tűrni, hogy az idegen szavak elárasszanak bennünket?"
- Tényleg nem mindegy - állapítja meg -, hogy miként használjuk a nyelvet: lehet úgy, hogy figyelmen kívül hagyjuk nagyszerű kifejezőerejét, és lehet úgy, hogy kossuthi magasságú szónokká válunk. De nem szabad hibáztatni senkit, aki rosszul beszél, mert nem tanították meg rá, ellenben buzdítani kell, hogy foglalkozzon többet a nyelvvel, mert megéri, a saját jövője szempontjából is. Az anyanyelvet elődeink végtelen sora alakította és örökítette ránk, ezért nekünk kutya kötelességünk úgy bánni vele, úgy őrizni, korszerűsíteni, hogy utódainkat kétszáz év múlva is jól szolgálja.
A nyelv nem romlik
- A nyelv nem romlik - hangsúlyozza Grétsy tanár úr -, legfeljebb nem rendeltetésszerűen használjuk. Miért kell manapság a médiában, a publicisztikában meggyökereztetni, sőt a parlamentbe is bevinni a trágárságot? Ezzel mintha azt sugallnák, hogy az irodalom vagy a politika nyelve legyen teljesen azonos a mindennapokéval, ahol elkáromkodhatjuk magunkat, ha kalapáccsal ráütünk az ujjunkra. A nyelvi rétegeket nem szabad összemosnunk, ebben óriási a pedagógusok és a közszereplők felelőssége.
A nyelvész fontos feladatnak tartja a szaktudomány magyar szókincsének folyamatos megújítását: e nélkül a tudomány ötven év múlva nem lesz magyarul művelhető. A köznyelvben azonban nincs szükség új Kazinczyra, mert öntisztulásra képes, kiveti magából a tőle idegen elemeket. Ki nevezi manapság pertlinek a cipőfűzőt vagy frizsidernek a hűtőt? - kérdezi. Az új technika gyors elterjedése miatt ma jobbára idegen szavak átvételével gyarapszik a nyelvünk, jobb ez, mint a hosszas körülírás. De születtek szép és találó magyar kifejezések is, ilyen például a honlap vagy a fallabda.
- Az erőszakos magyarítást nem helyeslem - jelenti ki. - A köznyelv általában nem fogadja el az ember rátukmálta szavakat. Vagy tízszer hirdettem pályázatot pályám során egy-egy idegen szó magyarral való kiváltására, de a sok-sok javaslatból a zsűri által kiválasztott változatok nem honosodtak meg. Legfeljebb a nehezen kezelhető sci-fi helyett ajánlott fanti, amelyet a Vajdaságban elfogadtak és talán ma is használnak.
Kedves szavai a Kosztolányi által szintén legszebbnek ítéltek: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.
- Az egytagú ősi szavakat sorolta, egy kivétellel, mert az "anyá"-t nem volt szíve kihagyni - magyarázza a választást. - Ha a hangalakra fülelek, éppígy kellemesnek vélem a kehely, az álom szavakat is. És közel állnak hozzám azok a kifejezések, amelyeket a pályám elején vizsgáltam, és keletkezési módjukat én neveztem el szóhasadásnak. Ilyen a sok-sok hasonlóan egy tőről fakadó közül: család és cseléd, kalauz és kalóz, padló és palló. Akár húsz- negyven lépés is lehet.
Nyolcvanadik születésnapja alkalmából a nyelvész szívesen beszél mindennapjairól. Például, hogy negyvenhat év házasság utáni özvegységében régi-új társat talált. Ifjúkoruk óta rendszeresen együtt bridzseltek feleségével és egy baráti házaspárral. A sors az ugyancsak egyedül maradt női kártyapartnerrel hozta össze, akiben - mondja - ma is a huszonéves ifjú asszonyt látja.
Mostanában hobbijával, a sakkjátékkal is többet tud foglalkozni. Fiatalon másodosztályban versenyzett, és a polcán ma is ott sorakoznak a sakkújságok. "Kaszparovját", a kis sakkautomatát mindig viszi magával, ha elutazik. A tanszékétől kapta ajándékba, amikor nyugdíjba ment. Sikerült párszor legyőznie, de a géppel nagyon nehéz elbánni - panaszolja -, vele szemben a döntetlen kivívása is szép teljesítmény.
- Az élet olyan, mint egy nagymesteri játszma - mondja búcsúzóul. - Az első szakasza a megnyitás, amikor igyekszünk magunkból embert faragni. Ez az iskoláink befejeztével véget ér. Akkor jön a középjáték a családalapítással, a megélhetésért folytatott harccal; ott fondorlatosan kell kombinálni. A magam nyolcvan évével már a végjátéknál tartok. De tudvalevő, hogy ügyes sakkozóknál ez akár húsz- negyven lépés is lehet…
MTI – Mátraházi Zsuzsa
2012-02-14 11:37:00
Tükröződések és A papagáj meséi
 Villányi G. András író, költő, műfordító Tükröződések és A papagáj meséi című legújabb köteteivel a Képzőművészetek Házában ismerkedhetett meg az irodalomkedvelő közönség. Az esten közreműködött Balázs László Gábor előadóművész és Balázs Gergő hegedűművész, az íróval Kardos Ferenc, a Halis István Városi Könyvtár igazgatóhelyettese beszélgetett. Villányi G. András és Szaigjó szerzetes kötetéről, – melyben a japán költő-szerzetes munkásságát ismerteti a zalai kis faluba, Magyarföldre nemrégiben költözött műfordító –, Márkus Ferenc tanár, Nagykanizsa Díszpolgára osztotta meg gondolatait közel egy órában a hallgatósággal. A könyvbemutatót megelőzően, délelőtt a Batthyány Gimnázium diákjai rendhagyó irodalmi óra keretében ismerkedhettek meg az intézmény 1976-ban érettségizett egykori tanulójával, Villányi G. Andrással.
Legyen Önnek is szép estéje!
Ismét Kanizsai Esték a református gyülekezet szervezésében 2012. február 11-én, szombaton 18 órától Nagykanizsán a gyülekezet termében, ahol Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke tart előadást Egyházunk megújulásának a lehetőségei címmel.
Címszavakban a Rómeó és Júliáról
Diákoknak rendezett beavató előadást tartottak a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művészei a helyi Piarista Diákszínpad művészeinek közreműködésével a 8. osztályosok számára. Ennek keretében a Rómeó és Júliát adták elő az iskola drámatagozatos növendékei.
Fergeteges vívójelenetek. A Medgyaszay Ház színpada kevés is lett volna ehhez, a nézőtérbe nyúlt ezért a játék. A közönséghez fizikailag is közelebb jutva.
Is, hiszen a diákszínészek – a másodéves drámatagozatosok és a több éve a Piarista Diákszínpadon játszó lányok-fiúk – korban igencsak közeliek a beavató foglalkozások nyolcadikosaihoz. Éppúgy, mint a tizennégy évét még be nem töltött Júliához.
A vidéki újságírás ma Zalában
 A Magyar Műveltség Kincsestára Szabadegyetem vendége Ekler Elemér újságíró, a Zalatáj főszerkesztője és kiadója volt február 3-án Nagykanizsán, a Halis István Városi Könyvtárban. Az est házigazdái Rózsás János író, kutató-történész, volt Gulag-rab, Kiss László műanyag feldolgozó mérnök - vállalkozó és Rajnai Miklós voltak.
Még lehet jelentkezni a versenyre
A Kárpát-medence legnagyobb magyar vers- és prózamondó versenyének szervezőiként a Kanizsa Kulturális Központ idén is keresi azokat a fiatalokat és idősebbeket a Kárpát-medence valamennyi magyarok lakta településéről, akik szeretnek verset, mesét, prózát mondani, s tudásukat szeretnék akár az egész magyarsággal megosztani.
Ezekben a hónapokban zajlanak a X. Csengey Dénes Kárpát-medencei Vers- és Prózamondó Verseny meghallgatásai (elődöntői) az erdélyi, felvidéki, vajdasági városokban, melyekre folyamatosan várják a tehetséges fiatalokat, idősebb versmondókat! Ne féljen a korától! Egy korábbi verseny legfiatalabb döntőse 15 éves volt, a legidősebb a hetvenen is túl...
A nevezés feltételeiről alább olvashatnak:
Állatok farsangja a színházban
 A Hevesi Sándor Művelődési Központ színháztermében a Magyar Mozdulatművészeti Társulat varázsolta el az óvodásokat és a kisiskolásokat Karnevál – Az állatok farsangja című mozdulatművészeti mesejátékával.
A társulat 1995-ben alakult, a nagykanizsai születésű Fenyves Márk és Pálosi István vezetésével. A száz éves tradícióval rendelkező magyar mozdulatművészet egyedülálló képviselői. Törekednek a tradíciók továbbvitelére, az új generáció nevelésére.
|
